HOGYAN JUTOTTUNK EL A MODERN GUMIABRONCSOKIG?
2019. március 23.
Gyakran hajlamosak vagyunk megfeledkezni róla, hogy mindössze négy tenyérnyi felület az, ami az autónk és az úttest között biztosítja az erőátvitelt: ezen kell a kocsinknak gyorsítania, lassítania és elfordulnia a kanyarokban. De vajon hogyan jutottunk el a lovaskocsik fából készült kerekeitől a ma az autóinkon használatos abroncsokig?
Menjünk vissza egészen a XIX. század elejére. Az 1820-as években már előfordult, hogy a súlyos járművek kerekére kaucsuklapot tettek, hogy csillapítsák a távolról sem tükörsima utak keltette rázkódást. Majd 1839-ben Charles Goodyear feltalálta a vulkanizálást, így a XIX. század közepére a kerekekre szerelt tömör- vagy párnás abroncsok anyaga már gumi volt. A tömör abroncsot azt hiszem, nem kell különösebben magyarázni. Míg a párnás abroncs egyfajta átmenetet képezett a tömör- és a levegővel töltött abroncsok között.
